Aztán beültünk kajálni, megjött Dan is. Elkezdtünk beszélgetni, én csak az evésre bírtam gondolni, mert nagyon éhes voltam már. Jót társalogtunk. De nem is ez a lényeg. Jön a pincércsaj, hozza az étlapot. Dilemma újból, mit egyek. Valami amerikai és valami special és nagy legyen.
Negyed óra után sikerült a legrosszabb választást meghoznom, ahogy ez nálam lenni szokott. A többiek kértek chiken/turkey/whatever wrappert krumplival salátával, stb. Normál kaja, semmi extra, viszont finom és sok.
Én akkor faszagyerek leszek, kérek egy nagyadag chilit!
Hát nagy csalódás volt, hogy a Bud Spenceres babos chili (tudom, hogy ők hagymásbabot ettek) helyett egy nagyadag darálthús pörkölt volt egy kis csilipaprikával. Semmi nem volt hozzá, csak egy kanál. Se kenyér, se sültkrumpli, se bab, semmi. Csak a zsíros hús, ami egyébként ízletes volt hozzá kell tenni!
Hát nagy csalódás volt, hogy a Bud Spenceres babos chili (tudom, hogy ők hagymásbabot ettek) helyett egy nagyadag darálthús pörkölt volt egy kis csilipaprikával. Semmi nem volt hozzá, csak egy kanál. Se kenyér, se sültkrumpli, se bab, semmi. Csak a zsíros hús, ami egyébként ízletes volt hozzá kell tenni!
Az ebéd után elmentünk IDt csináltatni, immár másodszorra. Most csak beadtuk a papírokat és mivel elvileg későn érkeztünk nem kaptuk már meg az IDt.
Jepp, most törhetjük a fejünket, hogy jutunk megint oda. Visszafelé vettem egy lézernyomtatót, foglalatátalakítót. Megvolt az első amerikai reklamációm, 50$ral elütötték a cuccaimat, rossz árakat vittek be. Aztán fél órán keresztül adminisztráltunk, de visszakaptam a pénzt. Juhúú. Bementünk a Dunkin Donutsba. Isteni finom white hot chocolatet ittam és boston cream fánkot ettem. Az a legfinomabb, meg van töltve vaniliás szósszal! A nap fénypontja ez volt!
No comments:
Post a Comment