Sokan rájöttek az olvasók közül, hogy a kétsoros bejegyzésből az derült ki, hogy nem volt jó napom.:D
Mivel mindig úgy van, hogy rossz nap után jó nap jön és sajnos a fordítottja, így szükségképpen tegnap jó napom volt. Reggel 6:10-kor keltem, elkészültem, olvastam egy kis marketinget, ettem és 7 órakor már Chris kocsijában ültem New Haven felé tartva, ahol fél 8kor részt vettem életem első amerikai business meetingjén. Novemberre tervezünk egy trade visitet tervezni amerikai és közép-európai vállalatoknak. Részleteket nem lehet írni, de majd apróbb feladataimról írok. Persze nem tervezünk, hanem Chris tervezte én meg mostmár segítek neki. Sőt most olyan feladatot kaptam, hogy nekem is kell terveznem valamit, vagyis elég sok mindent! Igazából ezt a két mondatot le sem kellett volna írnom, maradhat a tervezünk a hárommal ezelőtti mondatban. (Próbálgatom, hogy ki tudok-e provokálni olyan kommentet, hogy Bence te kezdesz kint megbolondulni. Pedig nem!)
New Havenben csak 4 toronyház van. Az egyiknek a 10-ik emeletén volt a megbeszélés egy ügyvédi irodában. Kis bemutatkozás után mindenki rárepült az ingyen kávéra. Énis, pedig nem szeretek kávézni. Tipikus amerikai lötyi kávé volt, amiből minden amerikai 4-5 decit iszik meg egész nap a kis termoszából. Mert aki asszimilált amerikai, annak van kávés termosza és azzal rohangál egész nap. A kicsik meg vízzel, olyan mintha a nagyoknak le akarna állni a szíve, a kicsik meg ki akarnának száradni folyamatosan. Ééséésés volt Dunkin Donutsból fánk! Egyből kivettem a legnagyobbat és legcsokisabbat, persze csak szolid üzletemberes módon, ahogy a többiek ették és tették magukávé a fánkokat (mielőtt még a tipikus Bence kép előjönne és Karácsonykor majd azt hallanám vissza, hogy höhöö hallottam, hogy felzabáltad az összes fánkot az első mítingeden, elmondanám, hogy egy darab fánkot ettem meg, ahogy mindenki más! elvégre Amerikában vagyok vagy nem?!)
Ahogy helyreállt a vérkeringése és a vércukorszintje mindenkinek el is kezdhettük a meetinget. Chris ült az asztalfőnél én a bal oldalán és a többiek még rajtunk kívül négyen szerteszét egy 10 személyes tárgyalóasztal körül. Majdnem velem szemben ült Slava, aki Szasza barátnője és már sokat hallottam tőle róla. Most már tudom, hogy kiről szokott beszélni! Szőke, házas, 20as évei végén járó:D (erre kíváncsi vagyok, kitől mit kapok) ukrán lány, oroszlakta területről. Az ő férje készíti a trade visit honlapját.
Balra tőlem ült Évi főnöke, ahogy ez később kiderült. Egy az egyben Lilla, Tomi barátnője jutott eszembe. Nagyon hasonlított Lillára!
Tőle balra egy nagyon aktív bácsi ült. Olyan 65-68 évesnek mondtam volna, de most 80 éves. Aztakutyafáját! Nem semmi! A megbeszélés után repült Brazíliába!! Zsidó származású, volt a II. vh. alatt koncentrációs táborban, ahonnan sikeresen szabadult, aztán kisebb nagyobb kitérők után Amerikába ment. Szerbiában született és mindenféle nyelven tud, magyarul is. És tudja, hol van Tarcal! Valamint ő vezette be az Avon márkát az USA-ba a 70es években, meg hasonló nagyobb dolgokat csinált. Most is üzletel és járja a világot. Mellette ült az ügyvédünk, aki segít nekünk a szervezésekben. Mellette Slava, mellette Chris, mellette én és indul a kör:D
Az amerikai megbeszélés stílus furcsa volt elsőre. Eléggé szabad, senki nem rohant sehová, kisebb kitérők után persze mindig kilyukadtunk a célnál. Aktív, nem csak a levezető ember beszél. A feladatok proaktívan kerülnek kiosztásra. Persze, mint otthon nagyon fontos, hogy a míting után legyen egy follow-up email, ami leírja, hogy kire milyen feladat jutott és azt meddig kell megcsinálnia.
Egy órára volt tervezve a szessön, kicsivel több, mint két óra lett belőle. Nagyon hatékonyra sikerült! Jó volt!
Elegánsan fel voltam öltözve, Perry Ellis zakó, GAP ing, Kenneth Roberts nadrág, Salamander cipő, BB Torch az övön, Timex óra a karon. Szimpatikus ez az életstílus!
Visszafelé Chrissel egyből az egyetemre mentünk, 11-től business communicationom volt. Nagyon jól sikerülhetett az introduction levelem meg az executive biom, mert Lisa egyből engem szólított fel, és utalt egy-két részletre az eddigi életemből, amiből kiindult a buscom óra anyaga. Jó volt! Tetszett! A többiek mind kérdezték óra után, hogy mért vagyok így felöltözve. Mindenkinek büszkén elmondtam, hogy én már merre jártam, amikor ők még javában aludtak!
Óra után mentünk Ildivel New Havenbe vissza, akkor már shuttlel, a social security officeba, ahol kértünk igazolást az ID csináltatáshoz. 8 percet töltöttem az officeban és el volt intézve amit akartam. I love that service!
Amíg nem jött a következő shuttle sétáltunk egy kicsit. Én életemben először ettem amerikában hotdogotm, aztán kínait. A hotdogot hagyjuk, az nem volt nagy szám, az IKEA-s jobb sokkal és olcsóbb is. Egy kis girnyó hotdog 1,5$. De szinte mindenütt 2$. Ez volt az apetizer.
Aztán jött a kínai! Hát kicsit félelmetes volt a hely, mert csupa kosz volt mindenütt, és mocskos emberek várták a kajájukat, mindenféle bevándorló, mint én is lehelte be az amúgy is ragacsos konyha levegőjét. De bátrak és bevándorlók vagyunk, itt a helyünk! Néztem az étlapot, Ildi mondta, hogy ő itt biztos nem eszik semmit. Mondom ok, én meg csakazértis! Kértem egy Shrimp with garlic sauce-t. Ha már beteg leszek tőle, legalább tudjam arra fogni, hogy tengergyümölcsei volt. Azt sose bírtam emészteni, de mindig vágyok rá, hogy ehessek:D Leültünk várni. Egy koszos, drogos, fehér repper mellé ültem le, aki talán az anyjával beszélgetett kicsit ingerülten. A többieket most nem írom le, mert így is hosszá lesz a bejegyzés! De el tudjátok képzelni, vagyis biztosan nem tudjátok elképzelni! 5 perc alatt, frissen!!! készítették el helyben a kajámat, ízlésesen becsomagolták, és még az 5,25$ban benne volt egy üdítő is. Kérdezi a csaj, hogy drink, mondtam, hogy noooo, erre ő, but this is frreeeee, ok, sprite please:D Addigra asztalunk is lett, így nem kellett álva enni. Kibontottam félve az eledelt, és megkóstoltam! Isteni finom volt! Az otthoni kínai a nyomába sem ér! 5 darab garnélafarok (jó nagyok) kis wokzöldség, és rizs, meg szósz, amiben minden volt, csak garlic nem!
Aztán visszamentünk a QU-ra. Útközben elaludtam a buszon, elnyomott a kaja. Visszamentem a lakásba, és elővettem a business ethics könyvet meg esettanulmány 78 oldalt kellett volna elolvasni. Az esettanulmányt sikerült 6ig. Sok hülye etikafilozófiaelméletet írt le! Andrással beültünk órára és láss csodát nagyon jó órát tartott ebből az anyagból Adobor prof. Többször hozzászóltam, emelve az óra színvonalát. Az amerikai diákok mindig várták, hogy csak kinyögi mit akar mondani, és ki is nyögtem. Adobor sem beszél jobban, csak máshogy ez bátorít! Szóval jó óra volt!
Aztán Andárssal elmentünk a Wendy's-be, ahol ő vett kaját, én meg nem. Nekem volt otthon. A konyhában kigyulladt a kifolyt olaj, de megúsztuk (ezt csak a lányok és anyukák, miatt írtam le, hátha izgulnak egy kicsit) Betoltam nyolc virslit majd egy jó órát beszélgettünk. Truckot kéne venni, vagy sem! Ez itt a nagy dilemma. Utána még olvastam marketinget, mert nem telhet el marketingtanulás nélkül és lefeküdtem aludni!
Hosszú mozgalmas és nagyon jó nap volt a tegnapi!
Utána megnéztük a The Island c. filmet, amit én most láttam volna harmadszorra, de ezen is sikerült elaludni. Valamint megkóstoltuk, én először, hogy milyen az amerikai import vodka.