Reggel 10-kor találkoztunk Chrisszel a Business Schoolban. Egy óra alatt megbeszéltük, hogy ki-mit fog neki segíteni, min fogunk dolgozni. Nagyon-nagyon érdekes lesz és kihívással teli a munka. Igazából nem tudom mennyit mondhatok el róla, úgy hogy most nem is mondok többet. De nekem teljesen profilba vág a dolog.
Aztán jött az az egy óra, amikor teljesen elvesztem az egyetem adminisztrációjában. Egy csomó embert meg kellett keresni, akik az egyetemen dolgoznak és mind felelősek valamiért, ami számunkra nélkülözhetetlen. Ez nekem otthon sem ment nagyon, de a TO-s nénit, meg a Karrier Irodát még azért megtaláltam. Itt semmi sincs egy helyen, ráadásul a suli is hatalmas. A harmadik néni után le kellett volna ülnöm, és kicsit utolérni magamat, hogy mit is csináltam eddig, és merre is jártam. Az utána következő néniktől már kértem business cardot, így könnyebb lesz beazonosítani őket. De mondanom sem kell, hogy semmit nem intéztünk el, csak minden in process van.
Leellenőriztem a postafiókomat aztán. Nagyon cselesen működik.
Ez a kinyitáshoz vezető út (combination explanation):
1. Turn dial left at least four time, stopping at first number.
2. Turn right, passing first number once, stopping at second number.
3. Turn left, stopping at third number.
4. Turn to right, pull to open.
Ilyen egyszerű az egész.
Visszamentünk ebédelni, a tévében Pablo Escobarról ment egy dokumentumfilm. 3 óra alatt, mindent megtudtam a kolumbiai drogkartellekről, Pablo szerepéről, az amerikai droglegalicióról és mindent a hippi társadalomról is. És készültem az első órámra, lelkiekben.
Kiderült, hogy Andrásnak is 18:30tól lesz órája a campuson, így felajánlotta, hogy bevisz minket Ildivel. Hajaj, mentünk, mentünk, majd elérkeztünk a megfelelő teremhez, amit persze kettőnk közül csak Ildi ismert számról. Én csak mentem utána. És beültem első amerikai órámra. Chad mellett volt egy hely, vagy direkt nekem foglalta, nem tudom. Oda leültem. Mariennt kivéve (ő a brazil lány), minden international student egy bolyban ült. Chad - thai, Marta - lengyel, Scheij-Scheij (később kiderült, hogy Leenek is szólíthatjuk) - kínai, Csej-Csej - kínai, Ildi - erdélyi, Erdélyi - magyar. Az első óra Strategic Problem Solving volt. A tanárunk most tartja először ezt az órát. Elmondta a félév menetét, bemutatkozott. 15 hét alatt 8 esetet fogunk csoportban megoldani, és lesz egy final exam a végén. Meg még egy csomó módon leszünk értékelve. Nagyon korrektnek tűnik a professzor. És mondta, hogy entrepreneurshipben van igazán otthon.
Aztán kis szünet után, mindenkinek be kellett mutatkozni. Van két srác, akiknek nagyon nagy arcuk van, azok persze 5. éves quinnipiacesek. Ők voltak ketten, akik nem nagyon tudták megmondani, hogy mit akarnak csinálni az életben. Just u know, I wanna make a lot of money! But I donno how.
Van három senior, az egyik egy pár, onnan a srác a NY Stock Exchangen volt trader 10 évig, a barátnője meg egy családi éttermet vezet. A csaj azért jött ide, hogy egy kis szünetet tartson az üzletben és átgondolja az étterem stratégiáját. A srác, meg jött vele szerintem.
A harmadik senior egy IT guru, most bepakoltak alá egy csomó embert, és 5 milliárd dollárért felel. Így rájött, hogy kellenek neki pénzügyi és leadership, management ismeretek. Tőlük szerintem nagyon sokat fogok/unk tanulni.
A többiek fiatalok, lelkesek, és nagyon jól beszélnek angolul, csak halkan. A tanárt teljesen meg lehet érteni, mert hallom rendesen, de az amerikaiak nagyon halkan és gyorsan beszélnek.
Szóval nagyon bizakodó vagyok az órával, tetszik!
No comments:
Post a Comment