Megérkeztünk, gyorsan feltankoltam magam cookies-zal és narancslével (eddig egyiket sem szerettem, de hát aklimatizálódni kell - a narancslétől 20 perc múlva olyan rosszul lettem, hogy le akartam szédülni a székemről). Az orientationről azt kell tudni, hogy ugyanaz volt, mint amit már egyszer 6 óra alatt elmondtak, csak itt 4 órába beletolták. Lehet, hogy annyit elég elmondani az eseményről, hogy elaludtam rajta. :D Viszont nekünk hármunknak csak egy célunk volt ezzel a rendezvénnyel, hogy megebédeljünk és megkapjuk a fain sárga Bobcat-es pólót, amit a bookstoreban sok dollárért vesztegetnek. El is jött a lunch time. Egy fehér dobozban kaja. Egy turkey sandwich, kicsi csipsz, egy alma, pepsi vagy víz, cookies, majonéz, szalvéte => egyed meg, mert éhes vagy!
Elfogyott, megkaptuk a pólót!!! Hát én nagyon örültem neki! Aztán volt egy terem, ahol mindenféle szervezet képviseltette magát. Mindent begyűjtöttem; van stressz labdám, a securitytől stressz policecar-om (jobb azt nyomogatni, mert hosszúkásabb, mint a labda), rengeteg jegyzettömb, tollak tömkelege, szövetszatyor, csupa hasznos dolog.
Miután mindent elraktunk, leléptünk. Persze azt még megvártuk, hogy az MBA-eket köszöntse Susan, a program deputydirectora. Jó volt. Lett egy célom, ki akarok menni Nicaragua-ba, hogy start-upoknak segítsek egy hétig elindulni. Lehet pályázni, nem tudom, hogy hányan mehetnek és mennyibe kerül, de akarok menni!!
Délutántól minden Ireneről szólt az életünkben. A félelem összekergette a HABL részvevőit és Éviéknél gyűltünk. Egy óra technikai konzílium és ténykedés után el is kezdtük nézni a The Tourist c. filmet, amin tekintve, hogy már láttam és már kiféltem magamat arra a napra, 10 perc után el is aludtam.
A film után ébredve letoltam egy turkey bacon light-os szendvicset, majd visszamentem aludni a saját lakunkba. (Csak nekem furcsa a turkey bacon light elnevezés a húskészítmény csomagolásán? Honnan veszik a pulykának a szalonnáját, és azt még miért lightosítják??)
No comments:
Post a Comment